Egy évvel az előző bejegyzés után újabb autóipari zászlórablós játékról érkezik az újabb (vendég-) poszt: a tavalyi esemény sikerén felbuzdulva a VicOne és a Block Harbor idén is megszervezte a Vehicle Cybersecurity Competition névre keresztelt versenyüket. A tavalyi utolsó pillanatos észbekapással szemben erre már nagyon régóta készültünk — tulajdonképpen annak a versenynek a vége óta. Több szintnyi menedzsmentet bevonva céges pénzt, paripát, fegyvert allokáltunk az eseményre, csapatot kezdtünk szervezni (sőt, több csapat indulása is felmerült), elkezdtük kidolgozni a részletszabályokat, az együttműködés módját, satöbbi.
Így hát érthető, hogy amint megjelent az idei kiírás, azonnal izgatottan kattintottunk — hogy aztán hidegzuhanyként érjen minket az egyik legfontosabb változás: az idei nem csapatverseny lesz, hanem egyéni.
Megvan az a rész az Éhezők Viadalából, amikor a küzdelem végén a Kapitólium bejelenti, hogy mégsem nyerhet két játékos egyazon körzetből, csak egy győztes (értsd: túlélő) maradhat? Na, valami ilyesmi hangulat szállt a teremre (annak ellenére, hogy itt a szervezők igazából soha nem ígértek csapatversenyt). Ja, meg persze most nem a túlélésünkről volt szó, mint abban a viadalban. Ettől függetlenül ez az egyetlen változás sajnos érezhetően visszavetette a jelentkezési kedvet, de végül így is beneveztünk hárman.
Ezen felül volt még egy váratlan változás: egy folyamatos időszak helyett két hétvégére (péntektől hétfőig tartó időszakra) írták ki a versenyt. Ez meg ugye azért volt fontos, mert innentől kezdve egy egészen másfajta menedzsmenttel kellett egyeztetni a versenyre allokálható kapacitásról, ráadásul ebben a menedzsmentben az egyik board-tag kétéves volt, így nem igazán hatottak rá a professzionálisan prezentált cost-benefit analízisek.
Mindenesetre ha döcögősen is, de eljutottunk augusztus 22-ig, a verseny első napjáig. Én pedig a reggeli kávé lefőzése után elfoglaltra állítottam magam Teamsen, és belevetettem magam a kihívásokba.