Summer special üzenetsablon

Megérkezett a nyár és vele természetesen a kánikula is. 😐 A hőségre az RszMail egy új, nyári üzenetsablonnal reagál:

Gyerek/állat maradt a forró autóban!

Sajnos ez az az időszak, amikor minden évben előkerülnek a napon álló autóban hagyott gyerekről vagy kisállatról szóló hírek. A szülő/gazdi persze csak néhány percre ugrott el bevásárolni, de ez a “néhány perc” komoly veszélyt jelenthet a forró utastérben maradtakra.

dog_w_ac
Egy fokkal jobb megoldás [Kérlek, ne törd be az ablakot. Megy a klíma. Van vize, és a kedvenc zenéjét hallgatja.]
A gondatlanságot megszüntetni/megelőzni sajnos nem tudjuk, de az új üzenetsablonnal biztosítjuk, hogy tényleg akárki üzenhessen a jármű (regisztrált) tulajdonosának néhány kattintással, bejelentkezés nélkül.

Reméljük, hogy soha nem lesz rá szükség!

belyeg128U.i.: Elnézést kérek a tanévnyitós posztkezdésért. Sajnálom.


Hogy mit honnan:

  • A summer special üzenetsablon ötlete: egy kreatív munkatárstól 🙂
  • Autóban hűsölő kutya: Twitterről

Nyomulunk!

tl;dr: Van push értesítés mobil és asztali Chrome-ra! Jejj!

kulka_orom
Kulka János is örül a push értesítéseknek.

Úgy kell, hogy:

  • bejelentkezel,
  • belépsz a Műszerfaladra,
  • legörgetsz a Push értesítések részhez,
  • ráböksz a nagy “Push értesítések beállítása” gombra,
  • megadod az eszközöd nevét,
  • bepipálod a “Kérek push értesítést…” jelölőnégyzetet,
  • ha megjelent alul valami hosszú, szürke szöveg, akkor
  • ráböksz a nagy “Mentés és bezárás” gombra,
  • és kész!

UPDATE: Ez egy kicsit megváltozott, most már közvetlenül a Műszerfaladon tudod kezelni a push értesítéseket.

Ha nemcsak ez, hanem a háttér is érdekel egy picit, akkor olvass tovább. Akkor és csak akkor.

Először is bocsánatot kérek a cím borzalmas szójátékáért, nem vagyok rá büszke. De hogyan lehetne másképp kezdeni egy push értesítésekről írt posztot? 🙂

nenyisd

Azért jó a cégünknél dolgozni, mert az ember sok hozzá hasonló, problémamegoldásra kihegyezett mérnökemberrel van körülvéve. Ha olvastad az előző bejegyzést, akkor tudhatod, hogy a push értesítések összerakásánál — akkor látszólag — áthatolhatatlan falba, a HTTPS hiányába ütköztem. Ezt nyilván nemcsak a blogon, hanem a munkahelyi beszélgetések alkalmával is elsírtam a többieknek, így kaptam egy remek tippet (kösz, Zoli!): a Firebase használatát. Ez egy olyan* szolgáltatás, ahová fel lehet tölteni egy webappot, amely aztán (most jön a — számomra — fontos rész!) HTTPS-en keresztül, a legújabb előírásoknak megfelelően lesz elérhető.

Bár a tipp úgy szólt, hogy dobjak el mindent, és költöztessem át az egész RszMail-t a Google által nyújtott platformra, én azért ennél egy fokkal óvatosabb voltam. Egyrészt már megvolt a teljes architektúra, nem akartam mindent elölről kezdeni, másrészt szeretem teljes egészében kézben tartani az oldal működését, a biztonságérzetemhez pedig még szükségem van az oldschool FTP-n feltöltős, cPanelen kattintgatós felületre (a Firebase ilyet nem ad).

Tehát a feladat az volt, hogy írjak egy, az RszMail-hez tartozó, azt kiegészítő webappot, amely technikailag teljesen független az RszMail központi részétől, és mindössze annyit tud, hogy feliratkoztatja a felhasználókat a push értesítésekre, és kezeli azokat. Szóval technikailag egy teljesen idegen alkalmazás értesítéseire kell feliratkozni, igen. 🙂

Természetesen a felhasználói élményt (van ilyen?!) meg kellett őrizni, ezért az app pontosan úgy néz ki, mint maga az RszMail, és arról is gondoskodnom kellett, hogy a külső app és a központi alkalmazás között sima legyen az átjárás. Ja, de ezzel azért ne is nyissak (nagy) biztonsági rést a rendszeren. Remélem, legalább ez utóbbi sikerült. (Várom a ‘; DROP TABLE Users; – nevű eszközöket…) 🙂

drop_table
Az ember úgy küzd a közúti bírságok ellen, ahogy tud…

Az ötlet végül csak félig jött be — a Firebase a Google push motorját, a Google Cloud Messaging-et használja (időközben átnevezték Firebase Cloud Messaging-re, és minden bizonnyal sokat alakítottak is rajta, de ez most mindegy), amely egyelőre (?) csak Android és iOS natív appokkal, illetve Chrome böngészővel működik. Szerencsére utóbbinak legalább mobil és asztali verziójával is.

Szóval jelenleg ott tartunk, hogy ha (viszonylag friss) Chrome-ot használsz**, akkor azonnal értesülhetsz a rendszámodra érkezett üzenetekről, akkor is, ha a levelezőkliensed nem pittyeg minden egyes új levélnél. Ez azért elég jó! 🙂

Természetesen van még hová fejlődni: implementálnom kell a Web Push API-t, ami már egy W3C-kompatibilis megoldás lesz, és akkor már Firefoxon, Safarin, meg minden egyeben fognak suhanni az értesítések (már ha maguk a böngészők is veszik a fáradságot, hogy szintén implementálják). Ehhez viszont kell az előző posztban említett HTTPS, szóval ez még egy kicsit arrébb van.

Hű, már 500 szó fölött járunk, lassan be kell zárni ezt a posztot. Pedig azt terveztem, hogy az RszMail (HTTP) – Firebase app (HTTPS) közötti átjárásról is írok! Meg a service workerekről, meg az általuk felmerülő kockázatokról, meg a meghiúsult AJAX hívásaimról, meg az XSS támadásokról, meg a CORS-ról, meg-meg-meg… De talán jobb is így, hogy nem, mert ez már tényleg csak a nagyon kockákat hozza lázba úgy, mint engem… Számomra nagyon érdekesek voltak ezek a témák! 🙂 De akkor erről majd személyesen, ha egy beszélgetés fonala úgy hozza…

belyeg128*: Nem, a Firebase ennél sokkal több, de nekem most ez volt a lényeg. Olvass utána, amúgy király dolog! 🙂
**: Persze csak állandó internetkapcsolattal rendelkező okostelefonról vagy számítógépről, csodát tenni nem tudunk.


Hogy mit honnan:

Megjöttek a matricák!

Nagy az öröm az RszMail háza táján (azaz nálam)! Miután zárás előtt 5 perccel sikerült beesnem a nyomdába, átvehettem a projekt első, fizikai valójukban is manifesztálódott elemeit!

Matricák!
Matricák!

Egészen hihetetlen érzés: méretük van (pixel helyett centiméterben!), súlyuk van, textúrájuk van…! Ráadásul a bennem szunnyadó (?) gyermek is azonnal felébredt, hiszen matricákról van szó: m-a-t-r-i-c-á-k-r-ó-l, amiket

  1. le lehet húzni a papírról,
  2. fel lehet ragasztani bárhova: a hűtőszekrényre, az albumba, a füzetre, apa autójának az ablakára (apa morog érte), a kistesó homlokára, vagy… akárhova! 🙂
Ismét csak: Matricák!
Ismét csak: Matricák!

Na de!

Nem vagyok olyan önző, hogy magamnak tartsam meg őket, és nyilván Te is azért olvasod most ezt a posztot, mert kíváncsi vagy, hogyan juthatsz hozzá egyhez. A válasz az, hogy ez kétféle módon lehetséges, és annak az eldöntéséhez, hogy Rád melyik vonatkozik, egy egyszerű kérdésre kell felelned: mond neked valamit 2.17A kifejezés?

Ha igen, akkor a matricádat a büfében tudod beszerezni, a mikrók mellől. Ha nem, akkor egyelőre nincs más választásod, személyesen kell találkoznod velem, hogy odaadhassam Neked. 🙂 Ehhez írj

  • egy kommentet ide (teszteljük a blogmotort!), vagy
  • egy levelet az info@egvemaradt.hu-ra, vagy
  • keress meg akármilyen más csatornán.

Mindkét esetben jár a matrica mellé egy nagy-nagy köszönöm tőlem, illetve tőlünk, az RszMail csapatától: Köszönjük, hogy a regisztrációddal bizalmat szavaztál a rendszernek, és értelmet adtál az erőfeszítéseinknek! Ígérjük, hogy folytatjuk, és a jövőben is érkeznek majd új fejlesztések, hogy még jobb szolgáltatást nyújthassunk Nektek.

A matricák sajnos és természetesen limitált példányszámban elérhetőek.
mondhatnokViszont ha kevésnek bizonyulnak, akkor lehet utánrendelni, szóval aki lemarad, az se csüggedjen, biztosan lesz még ilyen (vagy hasonló) akció!

Ja igen, még néhány apróság, ami esetleg érdekelhet Titeket: A matricák 10 x 7,5 cm-esek, és a hátsó oldaluk ragad, azaz az autó ablakára belülről nem lehet őket közvetlenül felragasztani (én ilyenkor azt a workaroundot alkalmazom, hogy a matricát felragasztom egy átlátszó fóliára, majd azt ragasztom az ablak belső oldalára).

Két verzió készült, az egyik egy kicsit formálisabb (“egvemaradt.hu regisztrált jármű” felirattal), a másik inkább személyesebb (“Üzenj nekem! egvemaradt.hu” felirattal). Természetesen amíg van, addig szabadon lehet választani a két verzió közül. Mindkettő hozza a hamisítatlan RszMail életérzést a #064DA2 színnel, a menő kocsival és az autentikus betűtípussal. 🙂

Még egy kis kedvcsináló

Jó szórakozást a ragasztgatáshoz! 🙂

belyeg128


Hogy mit honnan:

Hol éri ez meg?

Már többen kérdezték tőlem, hogy

Miért érte meg nekem kifejleszteni és miért éri meg fenntartani az oldalt?
Ha az oldal használata mindenkinek ingyenes, akkor honnan lesz bevételem?
Vagy valahol mégis el van dugva valamilyen költség?

Ha Benned is felmerültek ezek a kérdések, akkor hadd nyugtassalak meg: nincs eldugott költség, mára divatossá vált in-game-purchase vagy fizetős DLC.

Ez nincs.

De akkor mi az üzleti tervem? Hiszen azt mindenki tudja, hogy manapság már semmi nem létezhet üzleti terv nélkül. Vagy… vajon az RszMail-re is igaz, hogy “Ha nem találod a terméket, amit el akarnak adni neked, akkor te vagy a termék“?!

Nem, nem te vagy a termék. Itt tényleg nincs termék. És a legelső kérdésre válaszolva: ez nekem nem éri meg — anyagilag.

Az RszMail az én apró hozzájárulásom a fejlődéshez, egy közhasznú kezdeményezés, és mint ilyen, piaci alapokon nem állná meg a helyét. Tekinthetjük egy olyan biznisznek, ahol a befektetett munka és pénz nem több pénzt fog hozni, hanem odafigyelést, megkönnyebbülést, mosolyokat, nekem pedig ezen keresztül jó karmát. A nirvánára gyűjtök… 🙂

— Most kéregetés jön, akit ez zavar, az lapozzon a 317-re. —

https_koldusEnnek ellenére bolond lennék elhessegetni a segítő szándékot, ráadásul be kell látnom, hogy az igazán ütős szolgáltatások nem fognak menni további anyagi befektetés nélkül. Az első ötletem az SMS-küldés volt, de azt csak kb. 20 Ft-os darabáron tudnám megtenni, ennyi közhasznúság sajnos már nem fér bele. A másik irány, hogy inkább Push üzenetet küldök — a fogadásukra képes — felhasználóknak, azt meg tudom tenni ingyen.

— Kocka sírdogálás jön, akit ez zavar, az lapozzon a 276-ra. —

Igen ám, de a Push üzenetek meg nem hajlandóak átmenni titkosítatlan (nem HTTPS) kapcsolaton, szóval ehhez a feature-höz bizony SSL tanúsítványra van szükség. Nosza, szerezzünk hát egy tanúsítványt — ha pedig senki nem akar adni ingyen, akkor írjunk egy self-signed-ot.

Kis kitérő azoknak, akik egy kicsit kockák (ezért olvassák ezt), de nem nagyon kockák (ezért nincsenek képben a HTTPS-sel — megjegyzem, én sem, I’m not an IT guy). Aki képben van vele, az lapozzon a 42-re.

A HTTPS kapcsolat annyiban különbözik a sima HTTP-től (legalábbis az a lényeg), hogy a böngésző és a szerver közötti kommunikáció SSL-lel titkosított, azaz elvileg kívülről nem hallgatható le. Ilyen kapcsolat létrehozásához a szervernek fel kell tudnia mutatnia egy SSL tanúsítványt, ebben a tanúsítványban van az a kulcs, amely elrejti az adatokat a kíváncsi szemek elől, amíg azok a böngésző és a szerver között utaznak.

A tanúsítvány azonban még ennél is többet tud: igazolja, hogy a szerver tényleg az, akinek kiadja magát. Tehát nem csak azt biztosítja, hogy az adatok biztonságban legyenek, amíg a szerverhez kerülnek, azt is garantálja, hogy a megfelelő szerverhez kerüljenek.

Ezt az igazolást egy úgynevezett megbízható harmadik fél állítja ki és foglalja bele az SSL tanúsítványba (ezt hívják aláírásnak) — pénzért. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg a titkosítandó forgalom végül valamilyen bevételt generál, de az RszMail-lel nem ez volt a helyzet.

Na de még mindig nem volt minden veszve — létezik ugyanis egy lehetőség, amellyel akárki gyárthat magának SSL tanúsítványt, majd önmaga aláírhatja ezt, ezek lesznek a self-signed tanúsítványok. Ez kb. a csekkfüzetnek felel meg, amikor valakinek a bank igazolása nélkül is elhisszük, hogy elég pénze van ahhoz, hogy bármikor beválthassuk a tőle kapott csekket. A self-signed tanúsítványok tehát alkalmasak a titkosított kapcsolat felépítésére (az adatok biztonságosan utaznak…), de alkalmatlanok a szerver hitelt érdemlő azonosítására (… de lehet, hogy a rosszfiúkhoz). Ezt a legtöbb böngésző egy kövér figyelmeztetéssel szokta honorálni, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér a dolog, legfeljebb

  1. kiírom az oldalra, hogy “Léccilécci okézd le a nagy kövér biztonsági figyelmeztetést” (nem szép megoldás, de láttam már jó pár ilyet, a koliban meg aztán végképp mindennaposnak számított),
  2. így legalább biztosítok valamiféle titkosítást a pőre HTTP helyett (ezt a kocka látogatóim talán értékelték volna).
selfsigned
Ilyen lett volna az RszMail nyitólapja — különös, de ez jobb, mint a semmi

Ezen a ponton volt egy pár érdekes vitám az egyik munkatársammal, és be kell vallanom, nem tudok neki nem igazat adni. Mert ugye

HTTP HTTPS (self-signed tanúsítvánnyal)
megbízhatatlan szerver megbízhatatlan szerver
titkosítatlan kapcsolat titkosított kapcsolat
a felhasználó tudatában van a veszélynek biztonság hiányának a felhasználónak hamis biztonságérzete lehet

Ráadásul ha ráveszem a látogatóimat, hogy bízzanak meg csak úgy, vakon az én általam aláírt tanúsítványban, akkor azzal valójában arra nevelem az emberiséget, hogy ne követeljék meg a tényleges, ellenőrizhető tanúsítványok használatát — ami viszont épp az egész tanúsítvány-sztori alapja. Ezzel a lépésemmel lehet, hogy több kárt tennék, mint amennyit segítek a titkosított adatforgalommal.

Szóval lehetne itt elmélkedni, hogy jobb-e az egyértelmű “fenyegetettségnél” a hamis biztonság egy kis tényleges biztonsággal megtoldva, de… (kis kitérő vége)

42. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy sajnos egyáltalán nem jött össze a HTTPS. Történt ugyanis, hogy miután jó pár órát beleöltem abba, hogy megcsináljam a self-signed tanúsítványomat (mondtam már, hogy én csak egy egyszerű villamosmérnök vagyok?), kiderült, hogy nem tudom használni, mert az oldal egy shared-hosting tárhelyen ül. Hogy ez miért probléma, az már bőven túlmutat ezen a poszton (igazából az előző bekezdések is), de akit érdekel, az guglizzon rá, én már belefáradtam a küzdelembe.

— Itt van vége a kocka sírdogálásnak. —

Szóval egyelőre marad a HTTP. Ez a Push üzeneteken kívül csak egy dolgot érint érzékenyen: a jelszavakat.

Amikor ezt a posztot írom, már lecsengett a BSI-jelszóbotrány. Természetesen nagy baj, hogy egy ilyen nagy oldal olyan alapvető védelmi intézkedést nem tartott be, hogy jelszavakat soha nem tárolunk kódolatlanul (az RszMail-nél ez pipa: “A jelszavadhoz nem férünk hozzá, azt csak kódoltan tároljuk. Ezért ha elfelejted a jelszavadat, újat kell kérned, a régit nem tudjuk elárulni. [egvemaradt.hu/info.php]”), de azért egyvalamire mégiscsak jó volt: a felhasználókat is ráébresztette (talán), hogy milyen fontos eltérő jelszavakat használni a különböző oldalakon.

Mi szóltunk...
Az RszMail jelszóváltoztató felülete. Mi szóltunk…

Hm… Egy kicsit elkalandoztam a poszt eredeti kérdésétől, de azt hiszem, ezt most megengedem magamnak, és nem szerkesztem át az egészet. Végül is ez az egész HTTPS-dolog elég jól alátámasztja a kéregetős vonalat, nem?

paypal
Itt lehet adományozni

Végezetül annyit még, hogy van az RszMail-nek PayPal fiókja, amire lehet küldeni adományokat. Ezekkel négy dolog történhet (nagyjából ebben a prioritási sorrendben):

  • szerverbérlésre költöm
  • SSL tanúsítványra költöm
  • elmulatom a srácokkal, akik segítenek nekem a fejlesztésben (erről majd később)
  • az RszMail népszerűsítésére költöm (lesz repi, erről is később UPDATE: már van! 🙂 )

— Itt van vége a kéregetésnek. —

Nos, hát ez lenne a nagy “üzleti tervem”. A köz javára tenni, közben a technológiával bosszankodni, és közben tanulni, tanulni, tanulni. 🙂

Учиться учиться и еще раз учиться

Ez itt a poszt vége, nem kell tovább olvasnod. 🙂

belyeg128

276. Megpróbálod válladdal betörni az ajtót, de meghallod a közeledő troglodyták rikácsoló hangját. Csapdában vagy. Előhúzod kardodat, de a troglodyták körülvesznek, megfeszítik íjukat és nyílzápor zúg feléd, mely végez veled. Élettelen tested a Halállabirintus mélyének földjére hull.

317. Kardoddal kitapintva a vágat oldalát, vakon botorkálsz előre a csúszós iszapban. Mintha időtlen idők óta követnéd kanyarjait és hajlatait, és kíváncsi vagy, hová vezet. Hirtelen meghallod, hogy valami csúszik előtted. Megdermedsz a félelemtől, kétségbeesetten meresztgeted a szemedet a koromfekete sötétségben. Mielőtt felfoghatnád, mi is történik, egy újabb Sziklahernyó állkapcsa ragadja meg a nyakadat. Annak a Sziklahernyónak a társa ez, amellyel végeztél, és a kardodon levő vér szaga vonzotta. Egyre keményebben szorít, míg végül nyaki csigolyád úgy pattan el, mint egy vékony gally. Kalandod itt véget ér.


Hogy mit honnan:

  • DLC magyarázat: imgur
  • Sziklahernyó és troglodyták: Ian Livingstone: Halállabirintus (brutális volt, mindig meghaltam benne, a traumát máig nem tudtam feldolgozni) 🙂
  • Őszinte crowdfunding-hipster a Pinterestről
  • Kövér figyelmeztetés a Super Userről
  • “Учиться учиться и еще раз учиться” от Ленина

RszMail: Vigyáz az autómra

… és a Tiédre is, ha regisztrálsz!

Valahogy így lehetne kezdeni egy bemutatkozó posztot. Az előző alkalommal leírtam, hogy mi vezetett az RszMail elkészítéséhez; most lássuk, pontosan mit is tud a végeredmény!

Röviden: vigyáz az autódra*. Kicsit hosszabban: lehetővé teszi, hogy mi (közösségként, mindannyian) vigyázzunk egymás autóira.

3_vedelem

Az RszMail fő szolgáltatása az, hogy biztosítja a regisztrált járművek tulajdonosainak elérhetőségét — ebben a tekintetben olyan, mintha az emberek felmatricáznák az autójukra az e-mail címüket és/vagy telefonszámukat. Amiben többet tud a matricánál, az az, hogy a tényleges elérhetőséget titokban tartja, így megőrzi az autós anonimitását, amit azért ugye szeretünk.

Tehát az RszMail nem fogja lekapcsolni az úgy felejtett lámpát, nem fogja felhúzni helyettünk az ablakot, és nem fog arrébb parkolni a tilosból (ejnye-bejnye). De esélyt ad a segítő szándéknak, és ez sok helyzetben már elég lehet.

A városban járva-kelve sokszor láttam olyan autót, amelyikkel volt valami gond, amiről a sofőrje valószínűleg nem tudott. Biztos vagyok benne, hogy nem csak bennem mozdul meg ilyenkor valami “Jó lenne segíteni, de nem tudok”-érzés.
Hiszen egyrészt nem ismerem a tulajdonost, nem tudom, mennyi időre hagyta ott az autóját, ezáltal nem tudom, mennyire súlyos a probléma (egy pár órát például vígan elvilágít magában a kocsi egy jó akkumulátorral).
Másrészt pedig én is gyarló vagyok, és ha nem vagyok közvetlenül érintett, akkor nem fektetek túl sok energiát a potenciális jó cselekedetbe.
Harmadrészt, ha van is épp egy e-mail cím vagy telefonszám az autón, az szinte mindig egy céges elérhetőség, amelyen keresztül ritkán érhetjük el közvetlenül a sofőrt.

Ha viszont ott az eszköz, amely egyértelműen (rendszám), gyakorlatilag nulla energiabefektetéssel (mintaüzenet küldése) és anonim módon (azaz például a beégés veszélye nélkül 🙂) biztosítja a gyors üzenetküldést, akkor sokkal inkább hajlandó vagyok néhány kattintással javítani a karmámat.

Van egy álmom: hogy belül minden ember szeretne segíteni a másiknak, hogy mindenkinek jó érzés az, ha jót cselekedhet.

3_mlk

Van még egy álmom: hogy az ilyen embereknek az adott helyzetben eszükbe jut az RszMail. Ehhez persze először azt kell elérni, hogy elég nagy legyen annak az esélye, hogy egy véletlenszerűen választott autó rendszáma szerepel az adatbázisban. Ezt az esélyt kétféleképpen lehet növelni:

  • vagy a feliratkozó autók számának kell növekednie,
  • vagy a véletlenszerű választásnak kell kevésbé véletlenszerűnek lennie.

Nyilvánvalóan az első lehetőség lenne az optimális megoldás, de a második se olyan rossz kezdet. Ha például valamilyen területen (egy cég telephelyén, egy bizonyos utcában, egy kerületben, egy városban, …) jelentős lesz a regisztrált autók sűrűsége, akkor egy onnan kiválasztott autó jó eséllyel fog szerepelni az adatbázisban.

Két ilyen terület már növekedésnek indult az országban: az egyik Budapest XI. kerületében, a másik pedig egy kis dunántúli községben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi (és hol) lesz az a kritikus sűrűség, ahol egy problémás jármű esetén az emberek az RszMail-hez fordulnak. Bízom benne, hogy hamarosan kiderül!

belyeg128

*: A posztban (meg úgy általában az egész blogon) az “autó” alatt gyakorlatilag bármilyen, rendszámmal (vagy legalábbis jól látható egyedi azonosítóval) ellátott járművet értek. Még véletlenül se szeretném diszkriminálni a motorosokat, kamionosokat, trolivezetőket, traktorosokat, lovaskocsisokat, utánfutósokat, stb. 🙂


Hogy mit honnan:

Motiváció

Amikor valakinek mesélek az RszMail-ről, általában azzal kezdem, hogy miért is álltam neki ennek az egésznek. Ilyenkor mindig abban reménykedem, hogy még az elején sikerül megmutatnom a beszélgetőtársamnak a saját perspektívámat, így ő is eljut arra a következtetésre, amire annak idején én: egyszerűen szükségszerű volt, hogy az RszMail megszülessen. Nem lehetett másképp. És ha már más nem valósította meg az ötletet, hát nekiálltam én. Így történt:

Egy szép nyári napon épp ebédszünetről ballagtunk vissza az irodába. A nap sugarai kellemesen cirógatták a fejünk búbját, és a nagy világosságban alig vettük észre, hogy az irodaépület előtti parkolóban egy autónak égve maradt a helyzetjelzője (igen, innen a cím 🙂). Mivel nem ismertük a kocsi gazdáját, de azt sem akartuk, hogy a mi lelkünkön száradjon egy akkumulátor lemerülése, a már bevett szokáshoz fordultunk: a körlevélhez (először az “e-mail” szót akartam használni, de végül letettem róla):

Sziasztok,

az első parkolóban álló ABC-123 Octaviának ég a helyzetjelzője.

Üdv, Zsolt

Miután a körlevél némi adminisztrációt követően eljutott mindenkihez (és ezzel óvatos becslés szerint is 100+ ember munkáját szakítottam meg legalább egy fél másodpercre), nemsokára jött a “Köszi!”, és az autó gazdája lekapcsolta a lámpáját.

Szerencsénk volt, az üzenet most elérte a címzettet. Nálunk dolgozott, rajta volt a levlistán, figyelte a bejövő leveleit. De azért elég nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt az optimális értesítési út. A következő folyamatábra rajzolódott ki lelki szemeim előtt:

2_underpants_profit

A kérdőjel helyén pedig állhatott:

  • a körlevél-adminisztrátoroknak írt levél,
  • maga a körlevél,
  • a 100+ esetlegesen megzavart munkatárs
  • és végül az autó gazdája,

vagy

  • egy rendszám-emailcím adatbázis, amely automatikusan forwardolja a rendszám alapján elküldött üzeneteket a megfelelő embernek.

Súgok: a második lehetőség a jó megoldás. Ráadásul ha az autó gazdája nem nálunk, hanem a szomszéd irodaházban dolgozik, akkor az első forgatókönyvnek esélye sincs a sikerre.

Természetesen ez a könnyed nyári délután nem az első (és nem is az utolsó) alkalom volt, hogy hasonló témájú körlevelek keringtek az irodában. Úgy kéthavonta be-beesett egy-egy levél:

ABC-123 rám parkolt, nem tudok kiállni.
/Délelőttös Tibor/

ABC-123-nak megy a riasztója, lassan megőrülünk.
/utcafronti kollégák/

Lassan összeállt egy lista, amely most (első belépéskor) a Főoldalon díszeleg:

[…] A jármű gazdája ezáltal rövid időn belül értesülhet a problémákról, és
– lekapcsolhatja a lámpáját, mielőtt lemerülne az akkumulátor;
– felhúzhatja az ablakát, mielőtt beesne az eső az utastérbe;
– arrébb parkolhat, mielőtt megbüntetnék;
– kikapcsolhatja a riasztóját, mielőtt őrületbe kergetné a környékbelieket;
a gyors értesítés ezernyi helyzetben jelenthet nagy segítséget!

Ezek után egy jóérzésű fejlesztő nem tehet mást, mint…

2_guppi

És bumm, így lett az RszMail.

Pontosabban így indult el a megvalósulás felé vezető rögös úton, amelyen egy csomó érdekes problémával találkoztam és rengeteget tanultam*, miközben a kezem között megformálódott ez az egyszerű kis weblapocska. (Tudom, ultra-gay, de tényleg így érzem.)

Nos, kedves Olvasóm, remélem, sikerült megmutatnom a perspektívámat, és megérted a motivációmat. Ha ez így van, akkor a posztom célt ért. 🙂

Most pedig – ha még nem tetted meg – iratkozz fel az adatbázisba!

belyeg128

*: ezekről szeretnék majd írni a következő posztokban


Hogy mit honnan: